Ezüstözött, bronz és fekete színű rózsa is készült mostanában. 

A fekete és a bronz aprócskák, teljesen egyformák. Az ezüstöt meg már láttátok. 

A méret azért egyre kisebb, mert egyre finomodik a technika. Erre pedig azért van szükség, mert már megrendeltem az aranyozott drótot a következő projekthez, azt pedig csínján kell metszenem, különben rámegy a gatyám is a rózsabokraimra. 

Ahogy a kezembe fogtam az egyforma drótrózsákat, beugrott gyerekkoromból, honnan eredhet ez a rózsaüzlet ötlet. Az évi szokásos rally versenyünkre készültünk a szüleimmel, Csesznekre. Imádtam ott lenni. Előző nap szó nélkül dolgoztam a szobámban. Reggel aztán, mielőtt indultunk, apu kezébe nyomtam egy mappát, hogy na ezt fogjuk eladni a versenyen, és veszünk belőle egy csomó vattacukrot. Apu kinyitotta és vagy száz tökegyforma rajzot talált benne: barna színes ceruzával házikó, mellette egy nagy virág. Ennyi. Két vonallal. A szüleim jót nevettek a tömeggyártásra épülő, kevés energiabefektetéssel nyereségmaximalizálást biztosító fejlesztésemen. Kaptam vattacukrot, bár az árusítás elmaradt. 

A rózsáim sokkal jobb minőségűek, mint a rajzaim, becs szó, de a vattacukrot még mindig szeretem. Szerintem hamarosan kipróbálom a Norcát az Etsy-n.