Annyi szép kavicsot szedtem a Duna-parton! Hogy ő miért akadt a kezembe, azt nem tudom, de hogy miért hoztam haza, azt meg végképp nem. Mégis, akárhányszor beletúrok a kavicsos ládikámba, valahogy úgy csűri-csavarja magát, hogy a végén a kezembe akad. És valamiért jó is a kezemben tartani. Ezért történt hát, hogy éppen őt szelídítettem meg tegnap. Aki a nyakába akasztja, szó szerint a természet egy nyers darabját fogja magán viselni. Remélem, sok erőt ad majd! A Meskán a többi paraméterét is megtaláljátok.
